427.
Muáz
ibn Dzsabal (r.a.) azt mondta:
Allah
Küldötte (s.a.w.) mögött ültem a szamarán. A
Próféta (s.a.w.)
azt mondta:
-
Muáz! Tudod, hogy mik Allah jogai a szolgáitól, és mik a szolgák
jogai Allahtól?
-
Allah
és a Küldötte jobban tudják! - feleltem. Allah Küldötte
(s.a.w.) azt mondta erre:
-
Allah joga a szolgáitól, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne
társítsanak Mellé semmit. A szolgák joga Allahtól pedig az, hogy
ha semmit nem társítanak Mellé, ne büntesse meg őket.
Azonnal
megkérdeztem:
-
Allah Küldötte, elmondjam ezt a jó hírt az embereknek?
-
Ne mondd el nekik, mert akkor csak ebben bíznának, és lusták
lennének -
felelte.
Bukhari,
Jihad 46; Muslim, Iman 48, 49. Lásd még: Bukhari, Libas 101,
Istizan 30, Tevhid 1; Tirmidhi, Iman 18; Ibn Majah, Zuhd 35
Magyarázat
Muáz
ibn Dzsabal (r.a.) azok
közé a Társak közé tartozott, akiket az a szerencse és
megtiszteltetés ért, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) mögött
ülhettek a hátasállatán, és különleges tudást tanulhattak
tőle. Egyes elbeszélések szerint ekkor az Ufeir nevű szamár
hátán ültek. Allah Küldötte (s.a.w.) út közben mindig tanított
valamit azoknak a Társainak, akiket maga mögé ültetett. Ez
alkalommal azt tanította meg Hz. Muáznak, hogy Allah jogai a
szolgáitól, és a szolgák jogai Allahtól.
Allah
joga a szolgáitól az, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne
társítsanak Mellé semmit. Ez egy szükséges és kötelező jog a
szolgáktól. Amennyiben a szolgák így viselkednek, a Mindenható
Allah, annak ellenére, hogy ez számára természetesen nem
szükséges, nem fogja megbüntetni őket. Hitünk szerint Allahnak
semmi sem szükséges vagy kötelező. Vagyis, senki nem
kényszeríthet rá vagy tehet kötelezővé neki semmit.
Amikor
Hz. Muáz engedélyt kért a
Prófétánktól
(s.a.w.),
hogy
ezt a jó hírt másoknak is elmondta, ő nem adott engedélyt attól
tartva, hogy az emberek csak ebben a jó hírben fognak bízni, és
ellustulnak. Később, a körülmények változásával Hz. Muáz
mégis kénytelen volt továbbadni ezt a hírt. Ezzel azonban Hz.
Muáz nem tett tiltott dolgot. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) ezt
mondta neki, még fennállt a veszély, hogy a muszlimok, akik még
éppen csak felvették az Iszlámot, félre fogják érteni. Miután
az Iszlám alaposan megerősödött a szívükben, Muáz
tudtukra adta ezt az eseményt, hogy ne maradjon titokban, és ne
legyenek megfosztva a tudástól.
Szeretett
Prófétánk (s.a.w.) figyelmeztetéséről eszünkbe juthatnak azok
az önmagukat sem eléggé ismerő emberek, akik napjainkban azt
állítják, hogy ők már meghaladtak egy bizonyos szintet,
„szentté”, „misztikussá” váltak, ők már túlléptek a
kötelezőségeken, a saríán, és elérték az igazságot, ezért
nekik már nem kell istenszolgálatot végezniük. Azonban, ahogy az
Iszlám parancsai és tiltásai minden muszlimra érvényesek, úgy
nincs egyetlen ember sem, akire ne vonatkoznának a szolgaság és
istenszolgálat kötelességei. Akik az Iszlámon kívül próbálnak
muszlimok lenni, azok csak saját magukat tévesztik meg. Egy
hívőnek soha nem szabad hallgatnia azok megtévesztő szavaira,
akik nem akarnak istenszolgálatot végezni és megrettennek a
szolgaság valóságától, és nem szabad tisztelnie az ilyeneket.
Ha bárki is felmentést kapott volna az istenszolgálat alól, az
Allah Küldötte (s.a.w.) lett volna. És tudván, hogy az
istenszolgálat számára is kötelező volt, vajon mi
lesz ezeknek az önjelölt szenteknek, ezeknek a tévelygőknek a
sorsa?
A
szolga számára a remény akkor bír csak bármiféle jelentőséggel,
ha a szolgaság kötelességeit teljesíti. Ha valaki nem vállalja a
szolgaságot, nem használ számára semmit az, ha osztozik abban a
reményben, amelyet a Mindenható Allah ad szolgáinak.
Bejegyzések
