Tanúságtétel

"Amikor azt mondod: „Nincs más isten, csak Allah”, először a szíveddel mondd, csak aztán a szavaiddal. Bízz Allahban és hagyatkozz Rá, és semmi másra rajta kívül. Külsőségeidet rendeld alá a Törvénynek, belsődet pedig az Igazság mindenható és dicsőséges Urának. Külsőleg foglalkozz azzal, hogy mi a jó és mi a rossz, de legbelső énedet összpontosítsd teljesen a jó és a rossz Teremtőjére. Ha valaki közvetlenül megismeri Allahot, az alárendeli magát Neki. A nyelve megbénul az Ő jelenlétében. Alázatosan viselkedik Vele és az Ő igaz szolgáival. Fájdalma, szomorúsága és sírása megsokszorozódik. Félelme és rémülete nő, akárcsak szégyenérzete és a korábbi hiányosságai miatti megbánása. Rendkívül óvatossá válik, és fél, hogy elveszíti a közvetlen megtapasztalást, a tudást és a közelséget, amelyre szert tett, mert az Igazság mindenható és dicsőséges Ura azt teszi, amit akar (11:107), és Őt nem fogják megkérdezni arról, amit tesz, de ti kérdőre lesztek vonva (21:23).
A hívő szíve ekkor két pont között vergődik. Visszatekintve saját nemtörődömségére, orcátlanságára, tudatlanságára és az evilági örömökben való elmerülésére, elolvad a szégyentől és féli a büntetést. Aztán előretekint a jövőre, és tudni szeretné, vajon elfogadtatik vagy elutasíttatik-e, hogy elvesznek-e tőle mindent, amit szerzett, vagy megengedik, hogy megtartsa, és hogy a Feltámadás Napján vajon a hívők vagy a hitetlenek társaságában lesz-e. Ezért mondta azt a Próféta (s.a.w.): „Én vagyok közületek az, aki a legjobban ismeri Allahot, és én vagyok az, aki a legjobban féli Őt”."
Abdul Kadir Geilani

Fohász

Allah eltöröli azt, amit akar, és megerősíti azt, amit akar. És Nála van a Könyv Anyja. (13:39)
Ibn Dzsarir at-Tabari jegyezte fel, hogy Saqiq ibn Szalamah (r.a.) azt mondta, hogy gyakorta fohászkodtak így: „Ó, Allah, ha a vesztesek közé írtál minket, távolíts el minket onnan, és írj az áldottak közé! Ha az áldottak közé írtál, tarts meg minket ott, mert bizony, Te eltörlöd azt, amit akarsz, és megerősíted azt, amit akarsz, és Nálad van a Könyv Anyja.”

Emlék

Omár ibn al-Hattáb (r.a.) arról számolt be: „Engedélyt kértem a Prófétától (s.a.w.), hogy umrát végezzek. Ő engedélyt adott, és azt mondta: ’Testvérem, ne feledkezz meg rólunk a fohászodban.’ Ezt az emléket nem cserélném el az egész világért sem.”

Házak

Haszan Baszri – akivel a Mindenható Allah legyen kegyelmes – azt beszélte el: „Mikor még serdületlen fiú voltam, bementem a Próféta (s.a.w.) tiszteletre méltó feleségeinek szobájába. A szobák mennyezetét a kezemmel el tudtam érni. A tiszteletre méltó feleségek halála után a kalifa, Omar ibn Abdul Aziz, a mecset részévé tette a szobákat. Soha nem láttam emberek úgy sírni, mint ahogy azok sírtak, akik látták, hogy azokat a szobákat lebontották. Bárcsak megmaradtak volna, és az emberek látnák őket ma is, és az otthonaikat olyan szerény méretben építenék, ahogy az tetszetős volt Allah Küldöttének (s.a.w.) szemében! Bárcsak látnák az emberek, hogy a Prófétánk (s.a.w.), akinek a kezében volt a világ minden kincse, és a családja, hogyan éltek ezen a világon!”

Tudás

Qatadah (r.a.) azt mondta: „Minden tudással rendelkező embernél van még több tudással rendelkező ember, míg végül minden tudás Allahnál ér véget. Bizony, a tudás Allahtól indult, Akitől a tudósok tanulnak, és Hozzá tér vissza minden tudás.”

Hála

Egy történet szerint valamelyik próféta egyszer egy kő mellett haladt el, amelyből bőségesen ömlött a víz. Meglepődött a látványon, de a Mindenható Allah tudtára adta, hogy a kő megérti a szavát, ezért megkérdezte, hogy miért ömlik alóla a víz. A kő azt felelte: “Mióta csak hallottam Allah szavait: a Tűztől, amelynek tüzelője emberek és kövek (66:6), azóta egyfolytában sírok a félelemtől”. A próféta pedig Urához fohászkodott, és menedéket kért a tűz elől a kő számára. A Mindenható Allah pedig felfedte neki, hogy már megkönyörült a kövön. A próféta továbbment útján. Amikor legközelebb arra járt, látta, hogy a kőből még mindig zubog a víz, sőt, még bővebben, mint azelőtt. Megkérdezte tőle: “Miért sírsz hát, amikor Allah már megbocsátott neked?” A kő pedig azt felelte: “Azok a bánat és félelem könnyei voltak, ezek pedig a háláé.”
(Abdul Kadir Geilani)

Szándék

Ibn Abbasz (r.a.) azt mondta: „Bizony, azok, akik az emberek elismeréséért cselekszenek, azok megkapják a tetteik jutalmát még ebben az életben. Azért van ez, hogy ne történjék velük semmi igazságtalanság, még annyi sem, mint a datolyamagon a rovátka. Ezért, ha valaki azért cselekszik ebben a világban, hogy evilági jutalmat kapjon érte, akkor Allah azt mondja: „Adjátok meg neki azt a jutalmat, amit az evilági életben keresett!” És akkor a cselekedete elpocsékolódik, mert csak az evilág javait kereste – a Túlvilágon pedig a vesztesek között lesz.”

A tabuki csatáról

Ibn Abbasz (r.a.) azt beszélte el, hogy amikor Omárt (r.a.) emlékeztették a tabuki csatára, azt mondta: „Pusztító hőségben vonultunk ki Allah Küldöttével (s.a.w.) Tabuk felé. Letáboroztunk egy helyen, és annyira szomjaztunk, hogy azt hittük, valamennyien meghalunk. Volt, aki elment vizet keresni, és csak akkor tért vissza, amikor már félholt volt. Volt, aki leölte a tevéjét, és a belső részeiből préselte ki a nedvességet. Abu Bakr (r.a.) azt mondta: „Allah Küldötte! A Mindenható Allah mindig meghallgatja a te fohászodat, fohászkodj hát értünk!” „Ezt szeretnéd?” – kérdezte Allah Küldötte (s.a.w.). Amikor Abu Bakr (r.a.) igennel válaszolt, ő fohászkodott, és még le sem engedte a kezét a fohász végén, amikor az eső bőségesen kezdett zuhogni az égből. Aztán elállt az eső egy kis időre, majd újra zuhogni kezdett, hogy mindenki megtölthette a vizestömlőit. Aztán elmentünk körülnézni, hogy lássuk, milyen távolságra ért az eső, és láttuk, hogy a táborhelyünkön kívül sehol sem esett.”

Allah barátai

Ibn Dzsarir feljegyzése szerint Abu Huraira (r.a.) azt beszélte el, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Allah szolgái közül vannak olyanok, akiket még a próféták és a mártírok is szerencsésnek fognak tartani!” „Mondd el, hogy kik ezek, Allah Küldötte, hogy szerethessük őket!” – kérték a társai. Ő azt felelte: „Ezek azok az emberek, akik Allahért szerették egymást, minden érdek, anyagi vagy rokoni nélkül. Az arcukon fény lesz, és fénykarzaton fognak ülni. Nem fognak félni, amikor félelem lesz az embereken, és nem fognak szomorkodni, amikor a többiek szomorúak lesznek.” Majd ezt az áját olvasta: „Kétségtelen, bizony Allah barátai, ők nem fognak félni, és nem lesznek szomorúak.” (10:62)

Hadísz

Abu Dawud feljegyzése szerint Ibn Omár (r.a.) arról számolt be: Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Ha kamattal foglalkoztok, és az ökreiteket követitek a szántón, elégedettek vagytok a földműveléssel, és elhanyagoljátok a küzdelmet Allah útján, akkor Allah megszégyenülést küld rátok, és nem távolítja el addig, amíg vissza nem tértek a vallásotokhoz.”

Kincs

Ali (r.a.) azt beszélte el, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) egyszer azt mondta: „Jaj az aranynak! Jaj az ezüstnek!” A társai nagyon megrémültek ettől a kijelentéstől, és azt kérdezgették egymás közt: „Akkor hát mi az a kincs, amit felhasználhatunk?” Omár (r.a.) azt mondta: „Majd én kiderítem nektek!” Elment Allah Küldöttéhez (s.a.w.), és megkérdezte: „Allah Küldötte! Amit mondtál, az megrémítette a társaid. Mi lenne hát az a kincs, amit felhasználhatnak?” Allah Küldötte (s.a.w.) azt felelte: „A megemlékező nyelv, a hálás szív, és a feleség, aki segít a férjének betartani a vallását.”

Hadísz

Imám Ahmed feljegyzése szerint Zuhrah ibn Mabad (r.a.) azt beszélte, hogy a nagyapja azt mondta: „Allah Küldöttével (s.a.w.) voltunk, és Omár (r.a.) a kezét fogva azt mondta: „Allah Küldötte! Allahra, drágább vagy te nekem mindennél, kivéve saját magamat!” Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem szeret engem jobban még saját magánál is”. Omár (r.a.) azt felelte: „Bizony, most már saját magamnál is jobban szeretlek”. „Most, Omár, elérted az igazi hitet” – mondta erre Allah Küldötte (s.a.w.).”

Bocsánatkérés

Imám Tirmidhi feljegyzése szerint Abu Musza (r.a.) arról számolt be, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A Mindenható Allah két biztonságos menedéket küldött le az én közösségem számára. (És ezt az áját olvasta:) „De Allah nem fogja megbüntetni őket, amíg közöttük vagy. És Allah nem fogja megbüntetni őket, amíg az Ő bocsánatát kérik. (8:33)” Ha majd meghalok, a bocsánatkérést hagyom nekik, egészen az Ítélet Napjáig.”

Istenfélelem

"A hívők csak azok, akiknek a szíve remeg, ha Allahot említik, és ha az Ő ájáit olvassák nekik, megerősödik a hitük, és Urukra hagyatkoznak."
(Korán, 8:2)

Szufian Thawri elbeszélése szerint Asz-Szuddi azt fűzte hozzá ehhez az ájához: „A hívőnek eszébe juthat, hogy igazságtalanságot vagy bűnt kövessen el. De ha azt mondják neki: „Féljed Allahot!”, visszatartja magát tőle, mert félelem költözik a szívébe.”

Hadísz

Imám Bukhari jegyezte fel Abu Hurairától (r.a.), hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Az Óra hirtelen fog eljönni, két ember kiteríti egy köntöst maguk közé, és nem lesz idejük megkötni az üzletet, vagy összehajtani a ruhát. Az Óra az után jön el, hogy valaki megfejte a fejősállatait, de a tejet már nem lesz ideje meginni. Az Óra eljön, amikor egy ember kutat ásott az állatainak, de a vizet már nem lesz ideje megitatni velük. És az Óra akkor fog eljönni, amikor egy ember a szájához emelte a kezét egy falattal, de már nem lesz ideje lenyelni.”

Korán

Hadd ajánljak ma nektek ismét egy általam igen kedvelt Korán-olvasót. Itt láthattok egy videót insallah, és további szúrákat MP3 formátumban pedig itt tudtok letölteni:

Yasser Alfailekawe

Biztonság

Haszan Baszri azt mondta: „A hívő az engedelmesség és istenszolgálat cselekedeteit végzi, és mégis fél. A hitetlen és a bűnös az engedetlenség cselekedeteit és bűnöket követ el, mégis biztonságban érzi magát.”